Szokások

A mai Mikulásnapi szokás ősi eredete, egészen a III. századig vezethető vissza. Krisztus után 245-ben Kis-Ázsiában, született Patara városában, amely ma Törökországban, Anatóliában van, de akkoriban a Római Birodalomhoz tartozott. Egy gazdag család gyermekeként látta meg a napvilágot Szülei Miklósnak, azaz Görögül Nikolasznak nevezték el, aminek jelentése: a nép vitéze, a győző. Már gyermekkorában is történtek vele csodák. Alig kezdte el iskoláit, mikor Patara városában nagy járvány tört ki, és mint kisgyermek, árvaságra jutott. Ezért a szüleitől örökölt hatalmas vagyonával érsek Nagybátyjához, Patara város kolostorába költözött. Az ő felügyelete mellett nevelkedett, s gyermekévei alatt megszerette a kolostori életet. A környezete nagy hatással volt a gyermek Miklósra ezért iskoláinak befejeztével a papi hivatást választotta. Élete folyamán megszámlálhatatlan jó cselekedetet hajtott végre, melyek közül néhányat a mai napig is csodaként emlegetnek.

Életét az emberiségnek és a gyerekek tanítására szentelte. Bárki kérte, mindig segített. Emberszeretete, segítőkészségének híre messze földre eljutott. Az emberek kezdték imáikba foglalni a nevét. 270-ben a Jeruzsálembe tartó zarándokúton történtek miatt a tengerészek védőszentjévé vált! A zarándokútról visszafelé tartva betért imádkozni Anatólia fővárosába, Myra városába, ahol legendás körülmények között püspökké választották. Egy lezüllött, eretnekké vált egyházmegye élére került, melyet nagy gonddal és erős hittel igazgatott. Mindenkivel jótékony volt, szerette és segítette az embereket.

52 évig volt püspök. Évek alatt a szeretete, a gyerekekkel, emberekkel való törődése miatt annyira megszerették, hogy nem csak püspökük, de még vezetőjüknek is tartottak. Vagyonát a gyerekek, és az emberek megsegítésére fordította. Egyszerű emberként élt a nép között, miközben tanított és szeretetet hirdetett. Éhínség idején a teljes Egyházi vagyont a nép étkeztetésére fordította, amiért szembe került az Egyházzal, halála után, ezért az engedetlenségért egy időre ki is tagadták az Egyházból!

Esténként órákig sétált a városka utcáin, beszélgetett az emberekkel, figyelt a gondjaikra. Az egyik megtörtént esetből szövődött a legenda.

A kolostor szomszédságában élt egy elszegényedett nemes, aki úgy elnyomorodott, hogy betevő falatra is alig jutott családjának. Három, férjhez menés előtt álló lánya azon vitatkozott egy este, hogy melyikük adja el magát rabszolgának, hogy tudjon segíteni a családon, és a másik kettő férjhez tudjon menni. Akkoriban még másként működött a házasság: nem szerelemről, vagy családról, hanem hozományról szólt. Ekkor ért a nyitott ablak alá Miklós püspök, és meghallotta az alkut. Visszasietett a templomba, egy marék aranyat kötött keszkenőbe, és letette az ablakpárkányra. A lányok azt hitték, csoda történt. Majd egy év múlva ugyanebben az időben még egy keszkenő aranyat tett az ablakpárkányra a második lánynak. Kisiettek, mert lépteket hallottak az ablak alól, s látták, hogy egy piros ruhás öregember siet el a sötétben. A harmadik évben ezen a napon nagyon hideg volt, és zárva találta az ablakot. Ekkor felmászott a sziklaoldalban épült ház tetejére, és a nyitott tűzhely kéményén dobta be az aranyat. A legkisebb lány éppen ekkor tette harisnyáját a kandallószerű tűzhelyre száradni, és az arany beleesett. Az ismeretlen jótevőről kezdték azt hinni – mivel mindig télen történtek a csodák –, hogy a hóborította

Taurus-hegyről maga Tél Apó jön el ezekkel az ajándékokkal. Az idő folyamán mégis kitudódott a titok, hogy a jótevő maga Miklós püspök. Ugyanis a legkisebb lánynak bedobott aranypénz közt volt egy olyan darab, amit a helyi aranykereskedő előzőleg adományozott Miklós püspöknek egy szerencsés üzletet követően. Ezt felismerve már mindenki tudta, hogy ki a titokzatos segítő!

De kiderült ez abból is, hogy december 5-én, névnapja előestéjén a hideg idő beköszöntével rendszeresen megajándékozta a gyerekeket mindenféle édességgel. Ezért az adakozásaiért a nép elnevezte Noel Bab ute;nak (Ajándékozó Apa). A legenda szerint Miklós az ablakba tett ajándékával megmentette a lányok becsületét. Innen ered az a szokás, hogy a gyerekek szépen kitisztított cipőjüket az ablakba állítják ajándék reményében.

Diocletianus római császár (284-305) keresztényüldözése idején őt is elfogták, börtönben is volt éheztették, kínozták, de kivégezni nem merték.

Fogságából végül kiszabadult.

Jósága és lelkipásztori buzgósága kiemelte kortársai közül. A 325-ben tartott Niceai zsinaton részt vett. Csodatettei miatt már életében szentnek tartották. Jelentős csodái: Egy viharba került hajót a kikötőbe vezérelt, városát megmentette az éhínségtől, föltámasztott három meggyilkolt gyermeket, három tisztet megmentett a halálos ítélet végrehajtásától. Legendái nyomán Miklós a szüzek, a hajósok, a vándordiákok patrónusa lett.