A valóság

A Valóság: A Törökországi Demre közepén fekszik a Szt. Miklós templom. Mellette a sírhelye, amely 1956-ban ásatások során került elő. A Myra- folyó teljesen betakarta homokkal, ma 3 méterrel a felszín alatt van. 1087-ben olasz tengerészek a sírt feltörték, és elrabolták Szt. Miklós csontvázát. Sietségükben néhány csontot ott felejtettek, amelyet ma Antalyában őriznek. Már a 4. sz.-ban állt ezen a helyen a templom, de a mai Szt. Miklós templom a 7. sz.-ban épült. A 9. és a 11. sz.-ban megrongálódott a keresztény és arab tengeri háborúban. A 11. sz. végén helyre lett állítva. A ma látható mozaikok abból az időből származnak. 1860-ban az orosz cár, Anna Galidscha megújította. A Szt. Miklós sírján látható rongálás az olasz tengerészek 1087-es műve, amikor a csontok egy részét és a sírban levő ereklyéket Bariba vitték, ahol ma is őrzik ezeket. A rablás célja az volt, hogy a tengerészek védőszentjének maradványai olasz földre kerüljenek, ezáltal a védőszent nagyobb védelmet biztosít hajózásaik során. Tisztelete a bizánci, majd a kopt egyházban bontakozott ki a hatodik században - azóta ülik temetése emléknapját december 6-án -, majd átterjedt Itáliába is. Ereklyéinek az olasz Bari városába vitele után, 1087-ben vált valóban egyetemes szentté. Szent Miklós volt tehát a Mikulás-figura atyja, akinek nevében szerte a világon megajándékozzák a gyermekeket. Tisztelete rendkívül gyorsan terjedt, különösen Oroszországban. A pravoszláv templomok ikonosztázain mindig látható ábrázolása. Szibériában még a részegítő italokkal is kapcsolatba hozták a nevét, mivel a "nyikolitsza" ige azt jelenti: leissza magát. Szent Miklós "ökumenikus" szent is, amennyiben segített az akkor negatívan kezelt zsidókon is, amikor a keresztények igaztalanul vádolták őket.

Nyugaton a 9-10. századtól kezdtek számára templomokat emelni. Ünnepe mintegy a karácsony vigíliája, bevezetése. Hagyományai összemosódtak a karácsonyi ünnepkörrel. A tizennégy segítő szent közé sorolták a középkor óta. A nagylelkűségéhez és kedvességéhez fűződő történetek nyomán alakult ki a Mikulás-kultusz népszokásként is. A Miklós név cseh és szlovák nyelven Mikulás. Magyarországon is nagy volt Szent Miklós tisztelete, amelyet a bizánci kapcsolatok alapozták meg Szent István király idején. Mintegy hatvan községet neveztek el róla, például: Kunszentmiklós, Szigetszentmiklós.

 

Tudjuk, hogy Szent Miklós ereklyéiből Szent István is szerzett. A 16. századból fennmaradt éneke, nevét számos község, templom őrzi jelenleg is. Bár a Mikulás ünneplése elsősorban a polgárság körében terjedt el, azért e jeles napon való ajándékozásnak a magyar parasztság körében is voltak hagyományai. A pogány babonákat, a népi játékokat némileg átmentve, a diákok aprószentek napi püspökválasztásának szokásaival ötvözve alakult ki a hazai ún. Mikulás-járás, főleg a Dunántúlon, Csallóközben és az Ipoly mentén. E rituálé szerint láncos, álarcos, olykor szalmába burkolt Mikulás és a kíséretében lévő ördög ijesztgette az utcán a kisgyermekeket, de a fonóházban a fiatalokat is. A színes, kavargó menet számára a tél örömeit köszöntő felvonulássá változott, a fiatalság találkozásának ünnepi alkalmává.